Célom az, hogy generációs szempontból vizsgáljam meg az egyént. Miben különböznek egymástól az ötven év eltéréssel született emberek? Melyek azok az élmények, amik annyira meghatározták a világképüket, hogy teljesen eltérően gondolkodnak más nemzedékektől? Vannak-e egyáltalán ilyen mértékben meghatározó élmények? Amikor elhangzik az örökérvényű, élete legalább egy pontján mindenki által emlegetett „Bezzeg az én időmben!” frázis, pontosan mit takarnak azok az idők? Ha megpróbáljuk átívelni a generációkat elválasztó szakadékokat, rájöhetünk, hogy emberi szükségleteinkben, önkeresésünkben mind ugyanonnan indultunk. Nagyszüleink is voltak fiatalok, a történelem egy pontján ők jelentették azt a korosztályt, akik önmagukat keresték, és megkérdőjelezték a náluk idősebbek tanításait, módszereit. Egyesek szerint napjainkban már-már „világháborús szintre” került a generációk közötti harc. Azonban kutatásomból kiderül, hogy az embereket nem lehet pusztán az életkoruk, születési dátumuk alapján beskatulyázni. Ha közelebbről vizsgáljuk meg az életüket rájöhetünk, hogy a neveltetésük, a környezet, ahol felnőttek és megannyi más pszichológiai tényező óriási szerepet játszik a fejlődésükben.