"Janáky István nemcsak az egyik legerősebb hatású magyar építész az ezredfordulón, hanem jelentős gyűjtő is. Gyűjteménye a szépség morzsáiból áll. A magunkra hagyott emberek öntudatlan, ösztönös építésében keresi azt az őszinte emberi megnyilvánulást, azt a szépséget, amit a műépítészek döntő része elveszített. A megtalált építményeket jobb híján amatőr fotókon menti meg a feledéstől. Elmúlásukat azonban nem tudja megakadályozni - ez adja a fotók megfoghatatlan, megrendítő szépségét. A képek eközben halkan és szemérmesen teszik fel a kérdést: Mi az építészet túlélési esélye? A könyv ennek a gyűjteménynek a katalógusa, ami egyben Magyarország ismeretlen értékeinek szokatlan építészeti kalauza." (Lévai-Kanyó Judit)