A szakdolgozat célja az egészségügyi és bentlakásos intézmények alkalmazottait érintő pszichoszociális veszélyek vizsgálata, valamint a kiégés minimalizálása érdekében kutatáson alapuló megelőző megközelítések kidolgozása. A munka elméleti alapja a Job Demands-Resources (JD-R) modell. Ennek megválaszolásához a PRISMA irányelvekkel összhangban elvégeztük a 2010 után publikált szakirodalom szisztematikus áttekintését. Az eredmények azt mutatják, hogy a fő kockázati tényezők a magas munkaterhelés, az intenzív érzelmi munka és a munkavállalói kontroll hiánya. Ezek a kockázatok a COVID-19 világjárvány kezdete óta súlyosbodtak. A kutatás a másodlagos traumatizációt azonosítja kockázati tényezőként a bentlakásos gondozásban, mivel a dolgozók sokféle ellátottal foglalkoznak. A tanulmány megállapítja, hogy a jó fizikai munkahelyi környezet támogatja a mentális jólétet. A szakdolgozat megállapításai szerint a hatékony megelőző stratégiák megkövetelik a szervezetektől, hogy erős pszichoszociális biztonsági légkört teremtsenek, és integrált kockázatkezelési rendszereket alkalmazzanak. Javaslom, hogy a szervezetek több beavatkozási szintet valósítsanak meg a kihívások kezelése érdekében. Az intervenciós szintek magukban foglalják a munkafolyamatok optimalizálását, a készségfejlesztő képzések biztosítását és a rendszeres szupervíziós ülések lebonyolítását. Ezek az intézkedések a személyzet fluktuációjának csökkentését és a betegbiztonsági eredmények javítását célozzák.