A szakellátásba kerülők legtöbbje nagyon rossz körülmények közül érkezik és itt nem csak az anyagi helyzetre gondolok, hanem az elhanyagolásra, mind érzelmi és értelmi alapon, a nem megfelelő értékek és normák elsajátítása, tehát a szocializáció megrekedése. Ezeknél a gyerekeknél ezt a számtalan hátrányt és hiányt kompenzálni, kiegyenlíteni kell. További probléma az is, hogy a szülők nem tartják értéknek a tudást, a tanulást, így nem is ösztönözték, motiválták a gyerekeket ez irányba. Ebből fakadóan nagyon sok esetben az osztályfok és az életkor eltér. Azért választottam ezt a témát, mert kíváncsi vagyok arra, hogy az ilyen körülmények között élő gyerekek, hogy tanulnak, lehet- e motiválni őket, van lehetőségük a tehetségük kibontakoztatására, gondozására? Fontosnak tartom ezeknek a gyerekeknek a képzését, felzárkóztatását, már csak azért is, mert ezek a gyerekek nagyon rossz körülmények közül kerültek be a szakellátásba (a szegénység nem elegendő ok arra, hogy bárkit is kiemeljenek a családból), így nem voltak számukra biztosítva alapvető eszközök és lehetőségek, arra hogy képességeiknek megfelelően tanuljanak.