A dolgozatom a rendszerváltás óta fennálló regionális egyenlőtlenségekkel foglalkozik, különös tekintettel a magyarországi keleti és nyugati régiók közötti különbségekre. Bemutattam, hogy míg a Dunántúlon javulnak a gazdasági és életminőségi mutatók, addig a Tiszántúlon és az észak-keleti területeken ezek romlanak, ami népességcsökkenést és elöregedést eredményez. A helyzetre jellemző a mély szegénység növekedése és a hátrányos helyzetű gyerekek magas aránya, amit a KSH statisztikái is alátámasztanak. Kiemeltem az Útravaló és az Apáczai Csere János ösztöndíjprogramok jelentőségét, amelyek célja a hátrányos helyzetű diákok támogatása és esélyegyenlőségük növelése. Az ösztöndíjak jelentőségét a Gyomaendrődi Bethlen Gábor Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Technikum példáján keresztül mutattam be, ahol ezek a programok aktívan működnek. A tanulmányok szerint az ösztöndíjas diákok jobb eredményeket érnek el, ami a továbbtanulásukat is elősegíti. A dolgozatban hangsúlyoztam a tanárok szerepét is, akik nemcsak oktatnak, hanem érzelmi támogatást is nyújtanak, így hozzájárulnak a diákok társadalmi integrációjához és személyes fejlődéséhez.