Kutatómunkám során egy 19. század végi, 20. századi jelenséggel szeretnék foglalkozni. Ez Ruritánia mítosza a Brit irodalomban, amit többek között aktualitása és közelsége tesz érdekessé. Ruritánia egy képzeletbeli ország, amit nevéből adódóan az elmaradottság, a civilizáció egy alacsonyabb foka jellemez a szemlélőhöz, jelen esetben Nagy Britanniához viszonyítva.Kelet-Európa és a Balkán mitologizálása része és folytatása annak a képzeletbeli, intellektuális gyarmatosító folyamatnak, ami a Kelet mítoszát is megalkotta. Ennek során az aktív gyarmatosító ’más’-ként, különbözőként definiálja a gyarmatosított felet, rákényszerítve ezt a definíciót, és egyben megtagadva a saját önkifejezést. Jellemző módon ez magába foglalja az ’én’ által elutasított és/vagy elfojtott jellemvonások kivetítését a gyarmatosított félre, úgy, mint testiség és szexualitás, erőszak, intellektuális elmaradottság egy egyszerre csábító és fenyegető elegyet alkotva.A Ruritánia mítosz azonban néhány sarkalatos pontban eltér az Orient mítoszától. Míg az Orient egy kezelhető, biztonságosabb távolban húzódik meg, addig Ruritánia fenyegetően közel helyezkedik el mind földrajzi, mind pszichológiai értelemben. Dolgozatomban egy kortárs brit és amerikai regényen, valamint újságcikkeken keresztül vizsgálom a Balkán mítoszának továbbélését.