Szegmentális stabilizáció, tartáskorrekció hatásának vizsgálata spondylitis ankylopoeticában

Abstract

A spondylitis ankylopoetica egy olyan, főként a gerincet érintő, elcsontosodási hajlammal jellemezhető, progresszív gyulladásos megbetegedés, melynek a kiinduló területe általában a sacroiliacalis ízület. A betegség előre haladtával egyre fentebb lévő gerincszakaszok és a mellkas rugalmas összeköttetései is érintetté válnak. A gyógyszeres kezelések mellett kiemelt szerepet kap a gyógytorna, melynek célja, a mobilitás minél további megőrzése és a funkcionálisan kedvező testtartás elérése. Szakdolgozatomban arra a kérdésre kerestem a választ, hogy ennek a betegségnek a mozgásprogramjába a hagyományos tartáskorrekciós- és légző-gyakorlatok mellé beépített szegmentális stabilizációval, milyen változások érhetők el. A mozgásprogram megkezdése előtt és annak befejezésekor szubjektív skálákat és objektív paramétereket vizsgáltunk. A vizsgálat kitért a testtartás, gerinc mobilitás és flexibilitás, mellkas mobilitás paramétereiben bekövetkező változásokra, ezáltal is vizsgálva az életminőségben és a mindennapi életvitelben bekövetkező hatásokat. Eredményeink alapján a testtartásban bekövetkező pozitív változások mellett javulás volt kimutatható a gerinc mobilitásában és flexibilitásában, a mellkas mobilitásának mértékében, valamint a fájdalom csökkenésében, mely az alkalmazott skálák tükrében igazolta az életminőségben bekövetkező jótékony hatásokat.