Mivel az ólom(II)vegyületek mérgezőek, olyan peptidek keresése a cél, mely jól koordinálódik a fémionhoz.Így az ólom(II)ionok oldategyensúlyi, 1H NMR és UV-spektrofotometriás vizsgálatát végeztem a koordináció szempontjából, melyhez aszparaginsavat, majd két tiolcsoportot tartalmazó (CSSACS és ACSACS) peptideket alkalmaztam. Ezt stabilitási állandók meghatározásával, és eloszlási görbék készítésével vittem véghez. A mérési eredményeket összevetettem más fémionokkal is.Végső következtetésnek megállapítottam, hogy az aszparaginsav tartalmú peptidekkel ellentétben a cisztein tartalmú ligandum ólom(II)ionhoz való koordinációja kedvezőbb, így a több ciszteint tartalmazó peptidek alkalmasak lehetnek az ólom(II) stabilis, szelektív megkötésére.