A szülés utáni depresszió a perinatális időszak egyik leggyakoribb pszichés zavara, amely az anya mentális egészsége mellett az anya-gyermek kapcsolat alakulását is befolyásolhatja. Jelen kutatás célja annak vizsgálata volt, hogy a szülés módja, a szülés szubjektív megélése, a csecsemő temperamentuma és az észlelt társas támogatás milyen mértékben járulnak hozzá a szülés utáni depresszív tünetek alakulásához. A keresztmetszeti vizsgálatban 211 olyan édesanya vett részt, akiknek a gyermeke a vizsgálat időpontjában legfeljebb 12 hónapos volt. Az adatgyűjtés online kérdőíves módszerrel történt. A depresszív tüneteket az Edinburgh Posztnatális Depresszió Skálával (EPDS), a szülésélményt a Szülésélmény-elégedettségi Skálával (BSS-R), a társas támogatást a MOS SSS-H kérdőívvel, míg a csecsemő temperamentumát a Csecsemőviselkedés Kérdőívvel mértük. A prediktorváltozók hatását hierarchikus lineáris regresszióval vizsgáltuk. Az EPDS átlagpontszáma 10,16 (SD = 7,44) volt. A végső regressziós modell a depresszív tünetek varianciájának 55%-át magyarázta. A legerősebb prediktor az észlelt társas támogatás (β = −0,42; p <0,001) és a szülésélmény-elégedettség (β = −0,28; p <0,001) volt, míg a szülés módja önmagában nem bizonyult szignifikáns tényezőnek. Eredményeink rámutatnak a szubjektív élmény és a pszichoszociális tényezők kiemelt szerepére a szülés utáni depresszió alakulásában.