A dolgozat a hátrányos helyzetű gyermekek integrációját kutatja. A pedagógiai módszereket, a család és óvoda kapcsolatát többek között. A dolgozatomban bemutatott vizsgálatok megerősítették, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek sorsát alapvetően meghatározza az óvodai nevelés során kapott támogatás minősége. Megállapítható, hogy a családi háttérből adódó lemaradások nem csupán anyagi jellegűek, hanem gyakran a nyelvi és szociális készségek területén jelentkeznek a legszembetűnőbben. Tapasztalataim szerint az óvoda az a kulcsfontosságú színtér, ahol a pedagógiai eszközökkel még hatékonyan ellensúlyozható az ingerszegény környezet negatív hatása. A sikeres integrációhoz elengedhetetlen a szakemberek türelme és az a szemléletmód, amely a gyermeket saját lehetőségeihez mérten, egyéni ütemben segíti a fejlődésben. Ugyanakkor a kutatás rávilágított arra is, hogy az intézményi munka csak akkor érhet el tartós sikert, ha sikerül hidat építeni és valódi együttműködést kialakítani a szülőkkel. Zárógondolatként kijelenthető, hogy a hátránykompenzáció nem csupán módszertani kérdés, hanem egy olyan komplex szemlélet, amely a társadalmi esélyegyenlőség alapjait rakja le.