Bevezetés: Napjainkban az egészség, mint érték felértékelődött. Az egészségtudatos szemlélet kialakításában, nemcsak a családnak van elsősorban szerepe, hanem az iskoláknak is, hiszen a gyermekek a hétköznapjaiknak nagy részét az iskola padjaiban töltik. Célkitűzés: A diplomamunka betekintést kíván nyújtani a hazai iskolai egészségfejlesztés helyzetébe. A témakör magába foglalja a magyar iskolai környezetben megvalósuló egészségfejlesztési tevékenységek ismertetését és jövőbeli lehetőségeit, nemcsak hazai, hanem nemzetközi kutatások, tanulmányok által. Módszerek: Hazai szakirodalmak áttekintése történt meg 2016-tól egészen napjainkig, azaz 2021-ig magyar nyelven az Orvosi Hetilapban, és az Egészségfejlesztés folyóiratban megjelent tematikus cikkválogatásokban. A vizsgálati célcsoport a 6-18 éves iskolás tanulókat foglalta magába. Eredmények: A felhasznált szakirodalmakból megállapítható volt, hogy Magyarországon az iskolai egészségfejlesztés rendeletek, törvények által szabályozott módon, emellett projektek révén valósult meg. Érzékelhető volt, hogy a magyar szakemberek Teljes Körű Iskolai Egészégfejlesztés Koncepciójának megalkotásakor már nemzetközi iskolai egészségfejlesztésre irányuló programok tudományos hátterét is felhasználták. A TIE Projekt szerves részeként létrejött Egészségfejlesztési Módszertani Kézikönyv és a hozzá kapcsolódó Tanári Digitális Egészségfejlesztési Eszköztár innovatívan nemcsak a pedagógusokat segítik egészségfejlesztési munkájuk során, hanem a tanulókat is, hiszen interaktív módon sajátíthatják el az egészségmegőrzést célzó tudást is. A WHO támogatása által egyedülálló módon létrejött Partneri Együttműködés az ágazatközi kapcsolatok, szakértelem és tapasztalatcsere által a gyermekek egészségének javítását kívánja elérni a jövőben. A nemzetközi szakirodalmak az iskolai egészségfejlesztés hatékonyságát a szülők bevonásával, közösségi alapú részvétellel, a szabadidő tartalmas és aktív eltöltésével, személyes és csoportos beszélgetésekkel lehet elérni, emellett felhívják a figyelmet a bizonyítékokon alapuló beavatkozások hiányára. Konklúzió: Hazánkban az elmúlt hat évben megvalósult iskolai egészségfejlesztési programok követték a nemzetközi irányelveket, amelyekre a magyar szakemberek is nyitottak voltak. Az iskolai egészségfejlesztést továbbra is vizsgálni kell a jövőben, hiszen a pedagógusoknak is új kihívásokkal kell szembe nézniük, amelyhez hatékonyan és eredményesen szükséges megoldást találniuk.