A büntetőeljárásról szóló 2017.évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) kodifikációjának egyik fő célja az eljárás időszerűségének javítása volt, nagyobb hangsúlyt helyezve a tárgyalást elkerülő jogintézményekre, a terhelti együttműködésre. Szakdolgozatom tárgyát a Be. egyik jelentős újítása az egyezség a bűnösség beismeréséről képezi. A kiindulópont a büntetőeljárás reformja és a konszenzuális együttműködési formák bemutatása. A törvény a terhelti együttműködés különböző formáit alakította ki, dolgozatomnak azonban nem célja ezen eljárási módok részletszabályainak bemutatása, csupán arra törekszem, hogy az egymásra épülő, egymást kiegészítő újítások áttekintésével ne önállóan, hanem e rendszerben szemléljük az egyezség jogintézményét. Dolgozatomban az egyezség szabályozását megalapozó hatályos törvényszöveg és az egységes alkalmazás elősegítését célzó Legfőbb Ügyészségi iránymutatások bemutatására helyezem a hangsúlyt. Az egyezségkötés folyamatának, lényegi tartalmának és eljárásjogi szabályozásának bemutatását követően pedig, fontos ismertetni a jogintézmény gyakorlati tapasztalatait.