"Nemzeti összetartozásunknak zenénk ugyanúgy meghatározó eszköze és szimbóluma, mint nyelvünk: az általunk ismert sokféle zenéből a magyar zenei szájhagyomány az, amivel legkönnyebben azonosulni tudunk. A zenei magyar nyelvnek a magyar parasztdalon túl igen nagy mértékben része a népi hangszeres zene, de ide tartoznak a már meggyökeresedett magyar nóták (népies dalok), valamint a szokások és szertartások zenei jellegű kíséretei is a gyermekmondókától a vásári kikiáltóig, a munkadal-maradványoktól az egyházi népénekig. (...)" A könyv négy fő fejezetben mutatja be a népzenekutatásnak a 19. századtól napjainkig átívelő időszakát és kimagasló egyéniségeit is.