Korunk istállózott állattartási viszonyai között egyre nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani a helyes és okszerű ásványianyag-ellátásnak. Vonatkozik ez a fiatal állatok felnevelésére és a kifejlett egyedek takarmányozására is. A kedvezőtlen ellátottság hatása eltérő mértékben jelentkezhet az egyes egyedeken. A munkát végző lovak táplálóanyag szükségletét nem lehet olyan pontosan megállapítani, mint más állatfajokét. Ennek az az oka, hogy nem csak a végzett munka fajtája változik gyakran, hanem a munkafeltételek sem állandóak. Az időjárás, a talajviszonyok, a terep és a gyakorlottság stb. döntően befolyásolják, hogy egy adott munka elvégzése mekkora megterhelést jelent, milyen erőkifejtést igényel. Az iskolalovak munkája és takarmányozása eltér a versenylovakétól, azonban munka intenzitása és időtartama megközelíti és meg is haladhatja, ezért az ásványianyag szükségletükre ugyanakkora figyelmet kell fordítani. Az iskolalovak terhelése nem tervszerű, sok esetben eltérő szinten képzett lovasokkal kell, dolgozzanak, ez külön megnehezíti a munkájukat, ezért a stresszfaktor sem állandó. Kutatásom során a Debreceni Egyetem gidrán fajtájú iskolaló állományát vizsgáltam. Mivel az egyetem génmegőrzés céljából tenyésztést is végez, ezért az oktatási állományba kerülő lovakra nem végeznek képzettség alapú szelekciót. Tehát a lovaknak a lovasiskolába való kerülésük előtt semmilyen követelménynek nem kell megfelelniük, amely azt vizsgálja, hogy mennyire alkalmasak szellemileg, vagy fizikálisan erre a munkavégzésre. Emiatt a vizsgált lovak mind korban, mind habitusban, mind képességükben sokszínűek. Terheltségük napi szinten időtartamban azonos, azonban a lovasok különböző képzettségi szintje miatt eltérő stresszhatások érik őket. Ennek következtében az alapvető munka által bekövetkezett izzadást a stressz fokozhatja, mely által a ló ásványi anyag, főként sószükséglete a többszörösére növekedhet.