A rendszerváltást követően kialakult tömeges munkanélküliség jelenléte, illetve annak kezelése nagy terhet rótt a társadalomra. A társadalom tagjai a 90-es években, nagy arányban távoztak a munkaerő-piac kivezető csatornáin, a munkanélküliség elől menekülve. Az 1993- as évben nyilvántartott munkanélküliek száma, kiugróan magas arányú volt. A foglalkoztatásban bennmaradt aktív munkavállalókra, egyre nagyobb teher hárult. A társadalom inaktívjainak száma megnövekedett. Az inaktívak táborát nagy számban bővítették azok, akik a nyugdíjkorhatárt megelőzően vonultak nyugdíjba. A foglalkoztatottság növelése, az inaktívak számának csökkentése komoly feladatot ró sok társadalomra. Természetesen a munkaerőpiacról vannak, akik igazoltan, és vannak, akik igazolatlanul vannak távol. Minden társadalom legfőbb célkitűzései között ott van, hogy növelni tudja a foglalkoztatottságát. Ennek elengedhetetlen feltétele a munkaerőpiac jól működése, az emberek munkához juttatása, illetve képessé tevése a munkára. Lehetőleg arra a munkára, amire a munkaerőpiacon valós kereslet van. Hiszen a jól működő munkaerőpiac elsődleges feltétele, hogy a munkaerő-kereslet találkozhasson a munkaerő-kínálattal. Érvek, ellenérvek, kutatások, kimutatások, munkaerő-piaci aktív, passzív eszközök, foglalkoztatási formák, jönnek létre a foglalkoztatottság javítását szolgálva. Ezért a téma nem új, megelőzte több professzionális kutatás, elemzés. Munkámban arra kerestem a választ 2010-ben, hogy a foglalkoztatásból kiszorultak, meglévő, vagy korábban megszerzett képességeikkel, hogyan látják jelenlegi helyzetüket, mai reális esélyeiket a munkaerőpiacon. A foglalkoztatáspolitika különböző eszközei, hogyan befolyásolják az emberek munkavállalását. A nők munkaerőpiaci helyzete, foglalkoztatottsága hogyan változott az elmúlt években. Munkám során igyekeztem, e témával foglalkozó több szakember álláspontját megismerni, mondanivalóját értelmezni. Kulcsszavak: munkaerőpiac, inaktívak, foglalkoztatás, képzés,- átképzés, nők a munkában