A dolgozatomban igyekeztem a lehetőségekhez képest legrészletesebben bemutatni a kriminalisztikai módszereket a legsúlyosabb bűncselekmény, az emberölés nyomozásának gyakorlatában. A téma rendkívül gazdag szakirodalommal rendelkezik, azonban a gyakorlati ismereteket nem ezen tudományos művekből, hanem a szakemberek elbeszéléseiből lehet igazán megismerni, és ennek a kriminalisztikai szakjogász képzés egy remek példája. A legtöbb jogalkalmazó munkája során nem találkozik ilyen részletességgel ezen bűncselekmény típussal, csupán a híradásokból értesülnek a legtöbben ezen ügyekkel, illetve az ügyekben dolgozó szakembergárdával. A napjainkban divatos amerikai bűnügyi-helyszínelő sorozatok túlmisztifikálják a szakértők munkáját, valamint végtelenül egyszerűnek mutatják azt be, holott a valóságban sok munkaóra áll a szakértők háta mögött a legkisebb eredmény elérése érdekében is, amit emberpróbáló körülmények között végeznek, amelynek feldolgozása a civil emberek számára mind szellemileg, mind lelkileg megterhelő. Sajnálatos módon munkájuk díjazása sok esetben várat magára, egyes esetekben el is marad, számos fórumon olvashatunk arról, hogy a megyei rendőrkapitányságok több millió forintnyi munkadíjjal tartoznak az egyes kutatóintézeteknek, amelyeknek így a további működése kerülhet veszélybe. A magyar szakértők és bűnügyi nyomozók nemzetközi szinten is megállják helyüket. Azonban sokan szívesebben hallanának arról, hogy nem az emberölési eseteke felderítésében, hanem azok megelőzésében érnek el szakembereink kimagasló sikereket, .