Szakdolgozatom elkészítése során a dikvát (DQ) és a mikrocisztin-LR (MCY-LR) hatásával foglalkoztunk kísérleteink során. Ezek a vegyületek felelősek az oxidatív stressz kialakulásáért valamint hatásuk van a protein foszfatáz gátlásra is. Hogy megismerjük a protein foszfatáz által szabályozott folyamatokat egy specifikus fehérjének a foszforilált hiszton H2AX-nek a szintjét kezdtük el vizsgálni. A MCY-LR és a DQ vizsgálatokból kiderült, hogy a hiszton H2AX foszforilációjára eltérő hatással vannak ezek a toxinok. Kísérleteinkhez felhasználtuk az Arabidopsis thaliánát és az ebből származtatott PP2A mutánsokat. Mutáns növények esetén a ROS szint változásokat a foszforilált hiszton H2AX-el összevetve azt tapasztaljuk, hogy a ROS szintnek a növekedése egyes esetekben kapcsolatban áll a foszforilált H2AX szint emelkedésével. Feltételezésünk, hogy a dikvát oxidatív hatása károsodást okoz a DNS-ben, amelynek köszönhetően megemelkedett hiszton H2AX foszforiláció mutatható ki. A ROS azaz a reaktív oxigén formák a növényi metabolizmusnak a normál termékei viszont ezek stresszkörülmények hatására nagyobb mértékben termelődnek.