Dolgozatomban az internet túlzott használatának hatását vizsgálom a társas kapcsolatok szemszögéből. A 21.sz. információs társadalmában a technikai újítások megkönnyítik mindennapjainkat, azonban számolni kell a veszélyekkel, pl. az internetfüggőséggel, melyet mára a mentális rendellenességek közé sorolnak. Azt vizsgálom, hogy a problémás internet-felhasználás hogyan hat az egyének kapcsolati tőkéjére, és mennyivel különbözik a „normál” felhasználókétól. Az internet elméleti és gyakorlati hatásának különbségére szeretnék rámutatni: elméletben korlátlan lehetőséget kapunk a kapcsolattartásra a tér és az idő adta akadály megszűnésével. Kérdés, hogy a gyakorlatban is ez valósul e meg, vagy sokkal inkább az elidegenedés lesz következménye a közvetett kommunikációnak. Hipotézisemként azt állítom, hogy azoknak, akik az átlagnál többet használják a számítógépet, sokkal felszínesebbek a kapcsolataik, hisz időhiányában leépülnek, valamint azt, hogy az online kommunikáció sokkal inkább elidegeníti a viszonyokat. Kutatásom interjúk elemzése alapján történik. A mintavétel során probléma volt, hogy kit tartunk függőnek, végül az került be a mintába, akit környezete annak tartott. Az alanyok debreceni egyetemisták voltak, „függők” és „nem függők.”. A kutatásom alapján: nem lehet alapvető különbséget tenni a két csoport között e tekintetben - ugyanúgy rendelkeznek azonos értékű kapcsolati tőkével. A függők sem panaszkodtak magányra. Nekik is vannak mélyebb és felszínesebb kapcsolataik. Megállapítható, hogy azok, akik többet használják a gépet általában zárkózottabbak és pont ezért felel meg nekik ez a fajta kapcsolattartás. Az interneten ugyanúgy lehet kapcsolatokat teremteni, és közösségekben lenni, ha nem is fizikálisan, ahogy a valóéletben. A kapcsolatok nem épülnek le, ez csupán egy újfajta kommunikációs lehetőséget nyújt.