Az emberi személyiség a modern jogrendszerek egyik alapvető értéke. Az ember nem csupán egyike a polgári jog alanyainak, hanem kétségkívül a legfontosabb jogalany, akinek cselekvései, magatartásai formálják és fejlesztik a jogot. Az emberi személyiség az az érték, amelynek kiteljesedése valamennyi társadalomnak célja. A személyiség kiteljesedését nem elegendő lehetővé tenni, a jogrendszer valamennyi rendelkezésre álló eszközével védeni és oltalmazni szükséges a nem várt behatásoktól, mind az állammal, az állam szerveivel és a társadalom tagjaival szemben. Az egyik legfontosabb jogvédelmi forma a jogsértő felróhatóságához kapcsolódó nem vagyoni kártérítés, melynek a léte napjainkban már nem kérdéses, azonban funkciója, dogmatikai elhelyezése erősen vitatott. A nem vagyoni kártérítés a kártérítési rendszer egyik legkevésbé kézzelfogható része, ahol nem konkrét – egy dologban vagy bármely vagyontárgyban bekövetkező – vagyoni kárért tartozik helytállni a felelős, hanem egy immateriális, eszmei sérelemért. A nem vagyoni kártérítés intézményének jelentőségét és a téma aktualitását adja, hogy a társadalom fejlődésének globális hatásai következtében egyre gyakrabban jelentkeznek olyan események életünkben, melyek a vagyoni követeléseken túlmutató igények keletkezését hordozzák magukban. Az 1977. évi IV. törvénnyel a magánjogunk részéve emelt nem vagyoni kártérítés olyan volumenű bírói gyakorlatot tud a háta mögött, mely képessé teszi majd az új Ptk.-ban életre hívott sérelemdíj alkalmazására való átállás nehézségein való átlendülésre a hazai jogélet gyakorló szakembereit. Hiszen a társadalmi együttélés velejárója a személyek közötti interakciók léte, mely sajnos nem ritkán jár egyes jogalanyok személyhez fűződő jogainak más általi sérelmével, így annak megítélése, hogy a bevezetésre kerülő magánjogi és személyiségvédelmi funkciót ellátó sérelemdíj beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket úgy gondolom egy jó évtized gyakorlati tapasztalata alapján tovább lesz elemezhető. A dolgozat célja, hogy bemutassa a nem vagyoni kártérítés alapvető jellemzőit és funkcióját, az intézménytörténeti fejlődés végigvezetésével a jelenlegi jogi környezetben való érvényesülését és a német, francia valamint a common law jogrendszerekben való jelenlétét, a dogmatikai és gyakorlati problémák feltárásával a jogalkalmazás sajátosságait.