A nagy állatlétszámmal üzemelő állattartó telepek sokféle hatást gyakorolnak a környezetre. Az állattartás fő környezetvédelmi hatásai az állat anyagcseréjéhez kapcsolódnak, melynek során az állat takarmányt fogyaszt és emészt, majd a felesleget üríti, melynek következményeként tápanyagokban gazdag trágya keletkezik. Az istálló levegőjének főbb szennyeződései a por, ammónia, széndioxid, szénmonoxid, túlzott vízpára. Amennyiben ezen szennyeződések koncentrációja megnő, károsítják a légzőszervrendszert, csökkentve annak működési hatékonyságát és ezzel csökkentik az állat teljesítményét. Az állattartónak az állattartási helyén gondoskodnia kell arról, hogy a világítás, a hőmérséklet, a relatív páratartalom, a levegő portartalma és egyéb környezeti viszonyok (gázkoncentráció vagy zajintenzitás) értékei az állatra ne legyenek káros hatással, valamint hogy megfeleljenek a bevált gyakorlatnak és az állat-élettani, viselkedésbeli szükségleteinek. A tartástérben az ammónia emisszió csökkentés a környezet védelme mellett állatjóléti és állathigiéniai célokat is szolgál. Kutatásom célja volt a broiler csirke alomhoz kevert zeolit adalékanyag különböző mértékű bekeverésének ammónia emisszió mérséklő és a szaghatás csökkentő képességének vizsgálata. Kutatásaim során megvizsgáltam a nyírbátori székhelyű Bátortrade Kft. tulajdonában lévő Nyíres broiler baromfi telep tartástechnológiáját, annak állapotát és környezeti hatásait. Emellett a broiler istállóban rendszeres időközönként rögzített hőmérséklet és páratartalom adatsorokat értékeltem a különböző rotációk időtartama alatt. A beállított kísérletem helyszínén különböző arányokban (0, 1, 2, 5 %) alomanyaghoz kevert zeolit adalékanyag (ZOOLIT UNIVERSAL) nitrogén-megkötő képességét vizsgáltam a tartástérben. Az ammónia emisszió mértékét Oldham MX21 típusú gáz-analizátorral mértem. A Víz-és Környezetgazdálkodási Intézet laboratóriumában a szerves trágya összetételére, elem-tartalmára, nedvesség-tartalmára és kémhatására vonatkozóan végeztem elemzéseket. Előzetes eredményeim alapján megállapítható, hogy a vizsgált istállókban az ammónia emisszió értéke nem haladta meg az állatjóléti határértéket. Kimutatható volt az alkalmazott zeolit nedvesség és ammónia megkötő képessége a második turnusban.