Szakdolgozatom témájának a 2016-os amerikai elnökjelölti viták nyilvános diskurzusainak elemzését választottam az ellenségkonstruálás szempontjából. A politikai szereplők, a hatalom birtokosai, a marketing eszközeinek alkalmazásával képesek hatást gyakorolni a társadalomra. Ezért a politika kiváló közeg olyan diskurzusok felfedezésére, amelyek képesek befolyásolni a társadalmat. A diskurzuselemzés a társadalmi folyamatok és jelenségek jobb megértését és a társadalmi összefüggések felismerését segíti elő, ezért is választottam ezt a módszertani eszközt. A kutatás célja az volt, hogy a két jelölt közötti diskurzusban megjelenik-e a negatív kampány alkalmazásában az ellenségkonstruálás. Továbbá, hogy hogyan jelenik meg egy előre jól megszervezett vitasorozat keretén belül, az alkalmazott diskurzusok jelentősebb különbségeire és hasonlóságaira is kitérve. A negatív kampánytechnikákat és az ellenségkonstruáló technikákat előszeretettel használják, mint politikai marketingeszközt, különösképpen a választási időszakban. Továbbá mindkét fél alkalmazta a negatív kampány bizonyos elemeit, közel azonos szinten a három vitán. A legjellegzetesebb különbség, hogy Clinton inkább a személyiségre fókuszált, és kevésbé volt ügyorientált. Az elnökjelölti viták inkább csak konstrukciót mutatnak, hiszen az ellenségkonstrukciós technikák csak közvetett úton távolíthatják el az egyéneket az ellenféltől és tehetik vonzóvá az alkalmazóját. Annak ellenére, hogy minden politikai résztvevő egyértelműen egymás ellenfelének számít, ez nem mindig kerül nyilvános kimondásra. Ha a társadalom ismeri az ellenségkonstruálás alapvető technikáit akkor képes lehet felismerni azok esetleges manipulatív vagy befolyásoló szándékát is.