Diplomamunkám készítése során törekedtem arra, hogy egyszerű és átlátható képet adjak a horizontális és vertikális gyökérfraktúrákról. Igyekeztem azon fontos szempontok alapján bemutatni, melyeknek ismerete egy gyakorló fogorvos számára nélkülözhetetlen. Horizontális törések jellemzően direkt traumák hatására következnek be leginkább a gyermek- és serdülőkorban, míg a vertikális fraktúrák gyökérkezelt fogak esetében jellemzőek. A diagnosztikus eljárásokat a vizsgálat sorrendjében állítottam össze, hiszen csak megfelelően körültekintő vizsgálattal lehet pontos diagnózist felállítani. Legfontosabb a mobilitás, az elmozdulás vizsgálata és a radiológiai képalkotók alkalmazása. A többirányból készített periapikális röntgenfelvételek készítése az elsődleges ajánlás, ami mellett szükségessé válhat OPT és CBCT készítése is. A törések kezelésére nincs szakmailag elfogadott protokoll, hiszen minden eset különböző. Ismertettem a lehetséges kezelési módszereket, azonban az adekvát terápiás megoldást minden páciens esetében egyénre szabva kell felállítani. A legfontosabb feladat a fog reponálása és passzív rögzítése, rugalmas sínezéssel minimum 4 hétig, koronális harmad törése esetében 4 hónapig. Emellett, ha szükséges a fog endodontiai kezelése, sebészi beavatkozások elvégzése vagy akár a fog eltávolítása. Traumás sérülések után szoros utánkövetés javasolt. A kontrollok során a klinikai vizsgálat mellett röntgenfelvételek készítése is elengedhetetlen. A fog vitalitása rendszeres ellenőrzést igényel és amennyiben a kontrollvizsgálatok során igazolódik a pulpa nekrózisa a gyökérkezelés megkezdése szükséges. A fog 4 féle módon gyógyulhat: kalcifikált szövettel, kötőszövettel, csonttal és kötőszövettel vagy granulációs szövettel. Legideálisabb a kalcifikált szövettel történő, míg a granulációs szövettel történő klinikai értelemben nem tekinthető gyógyultnak. A gyökértörések következtében kialakuló szövődmények lehetnek gyökérreszorpció, ankilózis vagy csont és lágyrész hiányok.