"1975 telén Cini Mátraházán, az Akadémia üdülőjében tölt néhány hetet, tudósok, kegyvesztett politikusok, bizalmi emberek, költők, művészek társaságában. Január 22-én jegyzi fel halála után kiadott Naplójába: "Szabolcsi Miklós, aki itt most asztaltársam, évek, sőt évtizedek óta arra biztat, miért nem írom meg azt a balzaci vagy Thomas Manni-i vagy faulkneri nagyregényt, az elmúlt 30-40 év írói összefoglalását - szerinte nekem kéne, csak én tudnám, és folyton számonkéri tőlem. Közben az a vicc, hogy félig-meddig már megírtam. Regényekben, novellákban, darabokban. S itt csak felszíni dolog, tapogatózás, hogy abban sok 'átmérő', közös figura van..." (Részletek az utószóból)