"Egy nekikeseredett presszóasztal végső rimánkodásait ajánlani a Nyájas Olvasónak különösen nem kellemes feladat akkor, ha az ajánló se sejti, mik azok. Ám az élet nincs rizikó nélkül, így magamra vállalom azt az ódiumot is, hogy e végóráiban esetleg zabolátlanná lett asztal olyasmikről is emlékezik, amelyek az őt túlélőkre nézve nem éppen ildomosak." (A szerző)