A rendkívül szennyező fosszilis erőforrások használata helyett hazánk fejlődésében olyan környezetbarát rendszerek válhatnak szükségessé, amelyek lehetőséget teremtenek egy kisebb helyi energiaellátó központ kialakításához. Az ilyen rendszerek megvalósulásában fontos szerepe lehet a hazai megújuló energiaforrásoknak, azon belül a mezőgazdasági eredetű biomasszának. Dolgozatomban Hajdúbagos, Hosszúpályi, Monostorpályi és Sáránd szilárd biomassza energetikai felhasználásának lehetőségeit vizsgáltam. A művelt területek nagyságából következik, hogy a mezőgazdasági melléktermékek és az erdők fakitermeléséből származó tűzifa olyan mennyiségben áll rendelkezésre, amelyek alapján javasolható lehet a térségben kisebb erőművek létesítése. Az erőművek tervezésének alapját a rendelkezésre álló biomassza tömegéből és legfőképpen az abból eredeteztethető energiamennyiségéből határoztam meg. A négy településen szalmából kinyerhető energiamennyiség összesen 52 TJ, ami az erőmű teljesítményére vetítve 1,81 MW-ot érhet el maximum, emellett az apríték energiatartalma összesen 43 TJ és így az erőmű 1,5 MW teljesítményűre tervezhető. A szilárd biomassza energetikai hasznosításával kapcsolatban több lehetőséget is vizsgáltam. Egyik esetben egyedül a búzaszalma és az energetikailag kinyerhető fa mennyiségét vizsgáltam, másik szempont szerint számításba vettem azt a lehetőséget is, hogy a településeken képződő biomassza mennyiségeket nem szállítják be egy adott település központjába, hanem helyben használják fel. Olyan lehetőség is elképzelhető azonban, hogy a helyben felesleges melléktermékek és aprítékok egy részét másik településre szállítják, és ezzel arányosan lecsökken az energetikailag felhasználható biomassza mennyisége.