A dolgozatban az antik görög filozófia klasszikus korszakának kiemelkedő képviselőjével, Platónnal foglalkozom. A dolgozat azt vizsgálja, hogy a platóni dialógusok alapján mennyire állítható, hogy a tudás egy fogalmi félháló minél mélyebb feltérképezésében áll. Vagyis a dolgok részeinek és csoportjainak megfelelő differenciálásában és a differenciált egységek egymáshoz való viszonyának ismeretében. Ehhez részletesen áttekintettem a Theaitétoszban szereplő tudásdefiníciókat, illetve, hogy milyen módszerrel jutnak a szereplők ezekhez a meghatározásokhoz. Megállapítottam a dialógus alapján a tudás és a mű általam fontosnak vélt sajátosságait, s ezeket összevetettem Graeser, Woodruff és Nehamas koncepcióival, valamint Taylor és Gutrie megállapításaival. Emellett Platóntól még felhasználásra kerültek A szofista, Az államférfi, az Állam, a Menón, illetve egyéb, a téma szempontjából kevésbé releváns dialógusok is.