Szakdolgozatomban a katolikus egyház non-formális felnőttképzésben betöltött szerepét és helyét vizsgáltam. Célként fogalmazódott meg bennem, hogy bemutassam az egyház felnőtteket érintő oktató munkáját, és az ezeken résztvevő felnőttek jellemző sajátosságait, érintve a II. vatikáni zsinat erre vonatkozó lépéseit is. Célom volt még a dolgozat megírása közben összeállított kérdéseimre választ találni a katolikus egyház felnőttnevelési munkásságának megvalósulási formáiban. A szakirodalom mellett egy empirikus kutatás keretében megvizsgáltam Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya Főplébánia kiválasztott hat csoportját, ahol non-formális keretek között biztosítanak fejlődési lehetőséget a felnőtteknek. Az életkor tekintetében két közösség kivételével mindegyikben az idősek alkotják a csoportot, de jellemző még a középkorúak részvétele. A nemek arányát illetően, mind a hat csoportban a nők jelenléte túlsúlyba került. A végzettség tekintetében csak részben nyert bizonyítást az állításom, hiszen csak két csoportban nagyobb számban vannak jelen diplomával rendelkezők, és négyben középfokú, szakmai végzettségű tagok járnak. Az anyagi hátterüket érintve minden közösségbe járó felnőttről a rendezett körülmények mondhatók el. Igazolódott az a hipotézisem, mely szerint a a közösségi találkozók alkalmával a mindennapi élet terén információkkal, ismeretekkel is gazdagodtak a résztvevők, ugyanakkor a felnőttnevelési alkalmakon az oktatók, csoportfelelősök figyelmet fordítanak a felnőttségből adódó sajátosságokra. A közösségek aktív részvételt mutatnak a plébánia életében, köszönhető ez a plébános személyének is. A csoportokban végzett munkát a plébánia helységekkel, eszközökkel és olykor anyagi ráfordítással is támogatja, de van ahol ez más forrásokkal is ki kell egészíteni. Összegezve elmondhatom, hogy a vizsgált plébánia számára fontosak a felnőttek, és időt, helyet támogatásokat és forrásokat is biztosítanak működésükhöz.