Potenciális biomarkerek azonosítása atópiás dermatitis és psoriasis differenciál diagnózisa céljából

Abstract

Az atópiás dermatitis (AD) és a psoriasis gyakori gyulladásos, immunmediált bőrbetegségek, melyek az egyén életminőségét számottevően rontják. A klasszikus plakk-típusú pikkelysömör jól elkülöníthető klinikai tünetek alapján a tipikus ekcémától, azonban előfordul, hogy kihívást jelent e betegségek megkülönböztetése még a szakorvosok számára is, különösen azokban az esetekben, ahol a tünetek kis kiterjedésűek, vagy fenotípus átfedés tapasztalható. Számos kutatócsoport próbált megfelelő biomarkert találni, ami alapján elkülöníthető ez a két betegség, eddig a CCL27/INOS molekulák kombinációja tűnt a leginkább ígéretesnek. Nem sikerült azonban még olyan biomarkert azonosítani, amely önmagában is képes az AD-t és a psoriasist elkülöníteni. Célul tűztük ki tehát egy olyan marker azonosítását, ami egyedül is alkalmas a két betegség elkülönítésére, ezért megvizsgáltuk az irodalmi adatok alapján potenciálisan megfelelő molekulák (IL-17C, IL-17E, IL-36RA, IL-38 és az LL-37 expresszióját. A molekulák fehérjeszintű kifejeződését immunhisztokémiai festéssel vizsgáltuk 9 AD-ban és 9 psoriasisban szenvedő betegből vett bőrmintán, valamint egészséges, száraz bőrterületről származó kontroll bőrmintákon. A legígéretesebb jelölt expresszióját összevetettük a CCL27/INOS markerkombinációval 12 bizonytalan diagnózisú beteg esetében. Eredményeink alapján az IL-17C, IL-17E, IL-36RA és CCL27 nem alkalmas a betegségek elkülönítésére, mivel expressziójuk nem mutatott szignifikáns különbséget a vizsgált csoportok között. Az iNOS, az IL-38 és az LL-37 jelentős eltérést mutatott a két betegcsoport között. Közülük az LL37 molekulát egy kibővített betegcsoporton vizsgáltuk tovább, ami szignifikánsan magasabb szinten expresszálódott a psoriasisban szenvedő betegek mintáiban, ellenben az AD-vel, ahol szintje alig volt detektálható. Bizonytalan diagnózisú betegek vizsgálata során kimutattuk, hogy eredményesebb marker, mint a CCL27 vagy az INOs. Összefoglalva eredményeink alapján úgy gondoljuk, hogy az LL-37 potenciálisan ígéretes marker lehet a két betegség elkülönítésére. Ennek megerősítése érdekében további vizsgálatokra van szükség a későbbiekben.