"Fogalmam sincs, hogy jött ki belőlem ez a napló. Álltam a nappali közepén, a macska meg csak bámult rám, és én megpróbáltam, de egyáltalán nem fájt semmi. Csak az a rohadék üresség. És akkor eljött a pillanat, amire te is, én is mindig várunk. A pillanat, amikor tudjuk, hogy mi történik velünk! És ha tudjuk, akkor már nem lehet nagy bajunk. A többi, ígérem, már nem vicc. Déziré és Korunk Nagy Egerésze például halálra röhögték magukat azon, amit írtam róluk. Mert ezt a naplót megosztottam velük. És most már veled is."