A pianisztikus kultúra, amely a nagyvárosokban kialakult, köszönhető a tehetséges tanároknak. Ők, az orosz és külföldi előadói iskolákra alapozva nevelték az ukrán növendékeket és óriási mértékben járultak hozzá a zongorapedagógia és előadás formálásához. A XX. század közepe az az időszak, amikor a zeneoktatás reformja megy végbe. Ezekben az években megy végbe a konzervatóriumok, szakiskolák és iskolák önállósodása, államiasodása. Megalakulnak a korrepetitori, kamarazenei, zeneelőadási, metodikai és gyakorlati tanítási kurzusok, 1966-ban pedig a Kijevi „Zenei Ukrajna” (Музична Україна) kottakiadó. Ezzel együtt kialakul a nemzetközpontú zongoraoktatás fogalma. Úgy éreztem, kárpátaljai magyarként nem hagyhattam ki szülőföldem történetét dolgozatomból. Habár nem nagy történelemre tekint vissza, mégis érdekes számomra összevetni a többi város egyidejű történéseivel. Dolgozatom, mint olvashatták, egy hézagpótló tanulmány, mely érdekes kitérőket és kiegészítéseket is tartalmaz. Mivel a függetlenné válás után tették lehetővé, hogy az ukrán zeneoktatásról tanulmányok jelenhessenek meg, így a felhasznált irodalom is a dolgozatban mind az elmúlt két évtizedből származik.