Szakdolgozatom a család nélkül felnövő gyermekek társadalmi integrációjáról szól. Az első fejezetben bemutatom a gyermekek történelem során elfoglalt családon belüli státuszát, a szerepek formálódását, a családalapítási szokások módosulását. A második fejezet a jogokról szól. Elsődleges cél a saját családban történő nevelkedés, azonban sok esetben ez nem valósulhat meg az alapellátás intézkedései ellenére sem. A kiemelés krízis, trauma a gyermek számára, melynek súlyos hatásai lehetnek. Azonban az elválást megelőzően is érik negatívumok a problémákkal küzdő családjában, melynek káros testi, lelki, érzelmi, értelmi következményei alakulhatnak ki. Ezeket a harmadik fejezetben tárgyalom, ahol szó lesz továbbá a gyermek- és lakásotthonokban, illetve a nevelőszülőknél történő nevelkedésről, a 2014. január 1-jével hatályba lépő módosításokról, valamint a hazagondozásról. A negyedik fejezet az utógondozást és az utógondozói ellátást mutatja be, melyek az érintett fiatalok önálló életkezdését, társadalmi beilleszkedését támogatják. Szó lesz a KÁSZPEM Módszerről, mely segítséget nyújt többek között a traumák feldolgozásában, a jövőkép kialakításához. Az ötödik fejezetben a mai fiatalok felnőtté válásáról lesz szó, hogy kiket nevezünk posztadoleszcenseknek, és hogyan zajlik mindez a gyermekvédelemben élő fiatalok körében. Az utolsó, hatodik fejezet a kutatásom bemutatását, eredményeit foglalja magába.