Rónay László úgy szól az írókról és műveikről, mint akinek az irodalom személyes ügye. Nemcsak megélt emlékeit idézi fel, hanem arról is szól, milyen fájdalmas hiányaink a holtak, s mennyire meg kell becsülnünk az élőket. Sík Sándortól Rákos Sándorig veszi számba századunk jeles alkotóit, s a különféle műfajokat elemezve azt a tanulságot szűri le, hogy az irodalom, az írás fontos emberi tett, amely magasabbrendű összefüggések felismerésére ösztönöz.