A 19. és a 20. század fordulóján Európa szerte elterjedt szecesszió az 1960-as évektől jött ismét divatba, és élvez azóta is töretlen népszerűséget. Az összművészeti alkotásra törekvő stílus előzményeit az angol preraffaeliták teremtették meg; példájuk hozta létre Párizsban, Münchenben és Bécsben azokat a műveket, amelyeket ma a szecesszió fogalommal jelölünk. A mozgalom eszmei és stilisztikai célkitűzései hamarosan visszhangra leltek Magyarországon is. Olyan neves művészek oeuvre-je vagy annak egy része sorolható a szecesszióba, mint Lechner Ödön épületei, Rippl-Rónai, Gulácsy vagy Csontváry képei, Róth Miksa üvegablakai vagy Thoroczkai Wigand bútorai. A kötet az eszmetörténeti és történelmi előzmények felvázolása után átfogó képet ad a magyar szecesszió építészetének, szobrászatának, festészetének és iparművészetének alakulásáról. A képanyag válogatásánál a szerző arra törekedett, hogy a legnépszerűbb művek mellett kevésbé ismert alkotásokkal is illusztrálja mondanivalóját.