Napjainkban a tartósítószerek használata sarkalatos kérdés, hiszen az egyik leggyakrabban alkalmazott segédanyag csoportba tartoznak. A betegek részéről egyre inkább megfigyelhető a tudatosság növekedése azzal kapcsolatban, hogy milyen adalékanyagokat juttatnak a szervezetükbe. A biokompatibilitási vizsgálatok azért előnyösek, mert információt szerezhetünk a tesztelt anyag citotoxicitásáról, anélkül, hogy állatkísérleteket kellene elvégezni. Kísérleteimben a parabének, szalicilátok és szorbátok sejtkárosító hatását vizsgáltam a jelenleg alkalmazott koncentrációtartományban. A vizsgálati módszerek MTT teszt és Real Time Cell Electronic Sensing voltak.