Dolgozatomban Paul de Man és Soren Kierkegaard iróniával foglalkozó munkáinak a segítségével vizsgálom Bereményi Géza és Cseh Tamás első hat közösen jegyzett albumát. Elsősorban dalszövegekkel foglalkozom, de mivel az irónia működési mechanizmusa ebben a korpuszban nem független a nyelvi állítások és az éneklési mód kölcsönhatásaitól sem, górcső alá vetem e szövegvilágnak a nyelvi összetettségét és akusztikai vetületeit is. Gondolatmenetem nem a megjelenésének kronológiája szerint szakaszolódik, a lemezek intratextuális hálózatát helyezem fókuszba abból a megfontolásból kiindulva, hogy az irónia lehet kontextusváltások eredménye is.