Szerencsésnek érzem magam, mert eddigi önkénteskedésem és gyakorlatom során olyan sérült fiatalokkal találkozhattam, akik az állapotuknak legmegfelelőbb ellátásban részesülhettek, vagy legalábbis megközelített ellátási formájuk egy adekvát szintet, s a velük foglalkozó szakemberi gárda hozzáállása is kiemelkedő volt. De ez sajnos sok esetben nincs így. S hogy miért lehetséges ez? Az eltérő társadalmi helyzet és szociokulturális környezet, az eltérő iskolázottsági státusz mind- mind nagyban befolyásolják, hogy hozzájut-e egyáltalán a sérült gyermeket nevelő szülő minden, az életük elfogadható alakulásához szükséges információhoz, ellátáshoz. Szakdolgozatom és vizsgálódásom szempontjából az ő oldaluk tanulmányozása volt az elsődleges szempont. De természetesen a jogi háttér és a szociális háló megismerése nélkül nem kaphattam volna teljes képet, ezért hívtam segítségül a szakirodalmi forrásokat és egyéb dokumentumokat, törvényeket, melyeken keresztül tanulmányozhattam a különböző fogalmi megközelítéseket, a téma történelmi alakulásának folyamatát, statisztikai adatokat gyűjthettem, hogy számokban is értelmezzem a fogyatékkal élők helyzetét, olvashattam a sérült fiatalokat nevelő család életéről, az oktatási és szociális ellátórendszerükről. Mindezen témák együttes komplex vizsgálatára törekedtem jelen dolgozatomban.