A gyermekrajzok elemzésével foglalkozó tanulmány ma leginkább annak illusztrálására tűnik alkalmasnak, hogy a különböző családi háttérből kikerülő gyerekek számára, milyen tisztán és egyértelműen jelentek meg az életkörülmények és életesélyek meglehetősen mereven hieralchizált különbségei. Ezzel nemcsak azt sikerült elérni, hogy a gyerekeknek ez a része fizikailag is távol van az általános iskolától; a hivatalos papír, amely értelmi fogyatékosnak nyilvánítja őket, utólagosan is felmenti az iskolát - és a társadalmakat is - a segítség elmulasztása alól. Az áthelyezett gyerekek pedig - akik az iskolai(és nem csak iskolai) életükben addig is hátsó sorokba kényszerültek - hátraszorítottságuk, kivetettségük tényét most már hivatalos elkülönítésben is végigélik. A burkolt, finom és szégyenlős iskolai szelekció helyét tehát átvette a nyílt és durva diszkrimináció, ami olykor az apartheidszerű elkülönítés formáját ölti. Ez mindenekelőtt a társadalmi hierarchia alapján kialakult szakadékkal magyarázható. A burkolt, finom és szégyenlős iskolai szelekció helyét tehát átvette a nyílt és durva diszkrimináció, ami olykor az apartheidszerű elkülönítés formáját ölti. Ez mindenekelőtt a társadalmi hierarchia alapján kialakult szakadékkal magyarázható.