Vang So szerint a vers / nem goromba, nyers, / nem szikár, nem cifra, / nem ihlet, isteni szikra, / nem a hét mély tenger gyöngye, / nem a valóság göröngye, / a vers szó és szünet, / betű és hang, épület, / melyben ott lakik / Ba Lu, Fo Gar és társaik, / ott ül Ki Le mint a pók, / Va Di csöndben szövi a szót, / s még kelnek itt és fekszenek / más mesterek, pancserek, / könyvmolyok, szorgos szakik, / kékharisnyák, és mind akik / ily bolond helyre valók: / költők, üzérek, olvasók.