Az utóbbi évtized egyik kérdése, amellyel a legkülönbözőbb nemzetközi fórumon – és természetesen az egyes államok különféle testülete, jogászi és rendvédelmi szakmai körei, de a köz ügyei iránt érdeklődő egyének szinte naponta foglalkoznak: a mind fenyegetőbbé váló, nemzetközi méreteket is öltő szervezett bűnözés. Tudjuk, hogy a bűnözés nem új keletű jelenség. Tudjuk, hogy több ember együttműködése valamely cselekvésben oly régi, mint az emberiség maga, s az együttműködés a ténykedés valamilyen szintű összehangoltságát – vagyis előzetes vagy egyidejű tudatos összehangolását – feltételezi, s éppen ez a szervezettség. A szervezett bűnözés jelenlegi, s még inkább jövőben várható veszélyessége nyilvánvaló. Ahhoz, hogy legalább esélyünk legyen az ellene való küzdelem során, mindenekelőtt alaposan meg kell ismernünk magát a jelenséget, s fel kell tárnunk azokat a körülményeket, amelyek – jogalkotási, szervezeti, értelmezési, vagy egyéb okokból – hátráltatják a legsúlyosabb bűnözési formák elleni egységes és eredményes fellépést.