A Nagyerdő Vadásztársaság élőhelyfejlesztési módszerei és zárttéri nagyvadtartása

Abstract

Az ember az idők folyamán egyre jobban beleavatkozott a természet rendjébe, tevékenységeivel jelentősen megbolygatta az ökológiai rendszereket. A mezőgazdaságban a nagytáblás művelési mód elterjedésével nagyban megváltozott a vad élőhelye, élettere. A megváltozott élőhelyi feltételek okán célszerű nagy figyelmet szentelni az élőhely-védelemnek, fejlesztésének. A dolgozat a Hajdú-Bihar megyei Nagyerdő Vadásztársaság élőhelyfejlesztési módszereit és zárttéri nagyvadtartását vizsgálja. Ezen vadgazdaság példáján keresztül szeretném bemutatni, hogy a szakszerű élőhelyfejlesztésnek, tudatos vadföldgazdálkodásnak milyen hatásai vannak. A vizsgált vadgazdaság különlegessége a tuskósoros vadföldgazdálkodás, melyet hazánkban egyedül itt, illetve Gúthon alkalmaznak. A Nagyerdő Vadásztársaság rendelkezik egy 500 hektáros extenzív, osztatlan vadaskerttel is. Dolgozatomban azon kérdésekre kerestem a választ adni, hogy az élőhelyfejlesztés hatására a vadászterületen (szabad területen, illetve a vadaskertben) hogyan változott a táplálékkínálat, s így a vadeltartó képesség, a vadlétszám, a vadállomány minősége és a vadkár nagysága. Munkám során tehát szeretném bemutatni, hogy milyen élőhelyfejlesztési módszereket alkalmaznak a vizsgált vadgazdaságban és ezen módszereknek milyen hatásai vannak a vadállományra mind minőségbeli, mind létszámbeli vonatkozásukat tekintve, illetve a vad által az erdészeti és mezőgazdasági kultúrákban okozott károk mértékére.