Katonai lelkészi szolgálat mindig is létezett. A HARCOS és a PAP olyan ősi szerepek, melyek egyidősek az emberiséggel. A történelmi szituációk változnak, a hadtörténeti fejlődés során az ember eljutott a kőbaltától a kinetikai hadműveletekig, a cohors-októl az aszimmetrikus háborúig, nemzetünk a honfoglaló ősöktől a mai, modern Magyar Honvédségig. A tábori lelkészeknek azonban ma is ugyanolyan speciális feladat jut a haderőben, mint elődeiknek: biztosítják a katonák szabad vallásgyakorlását és a harcolók lelkigondozását végzik. A dolgozatban olyan kérdésekre keresem a választ, hogy mi a katonai lelkészi szolgálat, ki a katonai lelkész, mi a tábori lelkészi identitás, milyen részterületekre osztható a katonák között végzendő lelkigondozói szolgálat, mennyire strukturálható ez a szolgálat, milyen lélektani eszközökkel segíthet a tábori lelkész békeidőben és háborúban, a katonának vagy a katona családtagjának. A dolgozat elkészítésekor az sarkalt, hogy a meglevő ismereteket rendszerezzem és azoknak a tábori lelkészi szolgálatra vonatkozó mentálhigiénés vetületeit feltárjam.