"Az 1988-ban megjelent "Játék - a sportolók fejével" alakjait különbözőségük ellenére összeköti, hogy mindannyian versenyzők, játékosok, vagy éppen azok, akik elengedhetetlenül és biztosan hozzájuk tartoznak, s akikre, ha nem is vallják be, szükségük van. Különböző nézőpontokból látjuk, hogy a verseny játék, de véresen komoly megmérettetés is egyben. A szereplők gondolkodásmódja és nyelvezete tükrözi az egyediséget, a kivételes teljesítményt, vagy éppen az erre való képtelenség tragikumát. Fournel mesterien adja vissza az egyes sportok sajátos szlengjét, Queneau "Stílusgyakorlatok" című művének szellemében, és bravúrosan mutatja be, hogyan formálja át hőseinek jellemét az általuk választott sportág. A kötetben az OuLiPo hatását nem egy kiválasztott megkötésben, formai szabályban, hanem legnyilvánvalóbban a variációkban, a változatos szókincsben, a meghökkentő metaforákban fedezhetjük fel, és a novellák szerkesztésében, ahogyan egyre gyorsuló ütemben görögnek a mondatok a kiválasztott, reflektorfénybe állított sportoló életéről, vagy éppen aktuális versenyéről, a cél, a novella vagy a verseny, a futam, a menet vége felé. #Mesterségem lényege, hogy a hegy tetejéről lecsússzak a lábáig# - így kezdődik a kötet első novellája. Paul Fournel mondta egy interjúban, hogy számára ez a novella az írói mesterség allegóriája. Mesterségének lényege, hogy elkezdjen mesélni egy történetet, s a végén mindenki megdöbbenhessen, vagy éppen elgondolkozhasson a nem várt, groteszk csattanón, körülbelül úgy, ahogy az egyensúlyát vesztett síelő közeledik a pályát körülvevő védőkorlát felé." (részlet az utószóból)