Dolgozatomban arra kerestem a választ, hogy helytálló-e az a feltételezésem, hogy a hátrányos helyzetű térségekben a mintakertek kialakítása és használata oktatási eszközként a hozzátett oktatói-nevelői munkával kiegészítve valódi értéket tudnak képviselni és teremteni. Ezek az értékek megmutatkoznak mind a fenntarthatóságra nevelés kapcsán, mind a szociális helyzet javításának tekintetében. Sok esetben a nehéz szociális helyzetben élő emberek nem látnak semmilyen lehetőséget életkörülményeik megváltoztatására, egyrészt nincsenek előttük példák, az alulképzettségük jelentős, és a társadalmi kirekesztettséget is sokszor át kell élniük. Azt gondolom, hogy a felzárkóztatásuk mindenképpen társadalmi, közös érdekünk, és abban is hiszek, hogy a felzárkózás kizárólag a neveléssel, oktatással érhető el, amivel lehetőségeket adhatunk a kezükbe, hogy ők maguk legyenek képesek a változtatásra. Ebben nyújthat segítséget egy olyan képzés, illetve munkaprogram, mint ami bemutatásra került. A képzés kapcsán elsajátíthatták a tanulók a mezőgazdasági alapműveleteket, megismerhették a növénytermesztési módszereket, illetve erősödhetett a környezettudatosságuk is.