Szakdolgozatom a művészetoktatásról szól. Azért választottam ezt a témát, mert az egész életemet végig kíséri a művészethez, ezen belül a néptánchoz, a népi hagyományokhoz való vonzódás. A Bíborka Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója vagyok hét éve. Már akkor dolgoztam a művészetoktatásban, mikor az első magán iskolák létre jöttek. Átéltem minden nehézségét, szépségét. A kétségek, bizonytalanságok közepette rengeteg sikerélmény ért. Nincs szebb egy boldog gyerekmosolynál, mikor átveheti az aranyserleget, érmet jól megérdemelt munkájáért. Látni azt, hogy a tanulásban hátul kullogó gyermek is magára talál, kiteljesedik, kibontakozik tehetsége. Öröm és a kellemes szabadidő eltöltése mellett, kinyílik szeme a világra, harmonikus testi és szellemi fejlődésen megy keresztül. Dolgozatomban az olvasó megismerkedik a művészetoktatás törvényi szabályozásaival, változásaival, negatívumaival, pozitívumaival. Bemutatom a Bíborka Alapfokú Művészeti Iskolát, saját intézményemet, mely 2007-ben 400 fővel indult, és ma már 1300 fővel működik. Kutatásomat a művészeti iskola telephelyein végeztem. Napjainkban még mindig bizonytalannak érzem a művészeti iskolák helyzetét, működését, ezért arra voltam kíváncsi, hogy milyen véleménnyel vannak a tanulók, szülők, pedagógusok és a művészpedagógusok a művészetoktatásról, hatásairól, eredményeiről. A kutatáshoz kérdőíveket és interjúkat alkalmaztam. A következő hipotéziseket állítottam:

1. Napjainkban és a jövőben is fontos a művészeti iskolák léte, tevékenysége.
2. A művészetoktatás pozitívan hat a tanulók személyiségfejlődésére.
3. A művészetoktatásban oktató pedagógusok hivatásuk iránti elkötelezettsége kiemelkedő. A kutatás eredménye (kérdőív, interjú) az első két hipotézisemet maximálisan alátámasztja. A harmadik állításom azonban nem állja meg teljes mértékben a helyét. A szülői és pedagógusi kérdőívekben kapott válaszok nem igazolják egyértelműen a művész pedagógusok kiemelkedő elkötelezettségét.