Az elmúlt 50 évben az északi féltekén a legtöbb lúdfaj körében tapasztalható általános populációnövekedéssel párhuzamosan növekedett az agrárterületeknek a ludak által táplálkozó helyként való használata, és vele az esetlegesen okozott mezőgazdasági kár mértéke, így az agrártermelők és a természetvédelem közötti konfliktus is. Azonban az eddigi vizsgálatoknak nemcsak a károkozás mértékét, de még annak tényét sem sikerült egyértelműen megállapítani. Dolgozatomban azt vizsgáltam, hogy a vadlúdlegelés hogyan hat az őszi gabonavetésre, az esetenként látszólag súlyos pusztítás valójában milyen hatással van az adott gabona terméshozamára, megállapítható–e a károkozás ténye, illetve hogy a károkozás milyen mértékű. Továbbá vizsgáltam a legelés következtében elszenvedett biomassza veszteségnek a gyomosodásra gyakorolt hatását, illetve azt is, hogy a gyomosodás milyen mértékben hat vissza a hozamra. A fenti kérdésekre adott válaszok döntően befolyásolhatják a vadlúdvonulás, a fészkelő és telelő állomány megítélését mezőgazdasági szempontból, amelyhez a természetvédelmi megközelítésnek rugalmasan és megoldás orientáltan kell idomulnia.