Mikor József Attila költészetéről beszélünk, olyan vers címek juthatnak eszünkbe először, mint a Nem én kiáltok!, a Klárisok, a Külvárosi éj, vagy az Óda. A Szabad-ötletek jegyzékéről sokkal kevesebb szó esik, hiszen a szöveget jóval nehezebb elhelyezni a befogadói horizonton, mint a fentebb említett verseket. Dolgozatom első részében a Szabad-ötletek recepcióját tekintem át, a kiadása körüli hosszas vitákat, és arra a kérdésre keresem a választ, hogy mit kezdhet a József Attila-recepció egy olyan szöveggel, mint a Szabad-ötletek jegyzéke. A fogadtatástörténet kutatása után azt vizsgálom, hogy hogyan tud irodalmi műként működni ez az írás, melyek az alapvető szövegalkotó elvek, mik a kulcsmetaforák és -motívumok. Alapszakos záródolgozatomban a testről való beszéd lehetőségeit tanulmányoztam az Óda című versben, így külön kitérek arra, hogy az ott megjelenő testreprezentációk és interperszonális viszonyok miként dekonstruálódnak a Szabad-ötletek jegyzékében.