Follicularis lymphomás betegek klinikai és biológiai prognosztikai jellemzőinek vizsgálata

Abstract

A follicularis lymphoma (FL) az indolens non-Hodgkin lymphomák leggyakoribb típusa, amelyet általánosságban kedvező prognózis, ugyanakkor heterogén betegséglefolyás jellemez. A betegek jelentős hányadánál az elsővonalbeli kezelés után 24 hónapon belül progresszió (POD24) lép fel, amely szignifikánsan rosszabb hosszútávú túléléssel jár. Mindez kiemeli a megbízható, klinikailag jól alkalmazható prognosztikai tényezők azonosításának jelentőségét. Jelen doktori értekezés célja az volt, hogy két, retrospektív módon elemzett betegcsoport – egy elsővonalbeli FL populáció és egy ASCT-n átesett betegcsoport – adatainak segítségével meghatározza azokat a biológiai, klinikai és képalkotó paramétereket, amelyek hozzájárulhatnak a rizikóalapú terápiás döntések megalapozásához. Kiemelt célként fogalmazódott meg a perifériás vérben meghatározható lymphocyta/monocyta arány (Ly/Mo), valamint a PET/CT vizsgálatok során mért SUVmax értékek prognosztikai szerepének vizsgálata. Az eredmények alapján a Ly/Mo arány a PFS független prognosztikai tényezője volt a frissen diagnosztizált FL betegcsoportban és a 47 évnél idősebb, ASCT-ben részesült betegeknél. A nem transzplantált betegcsoportban a staging, interim és restaging PET/CT során mért SUVmax értékek is szignifikáns prognosztikai szereppel bírtak PFS szempontjából. A Ly/Mo arány és SUVmax együttes értékelése lehetőséget adott kombinált rizikómodellek kialakítására, amelyek segítségével pontosabban azonosíthatók voltak a korai progresszió (POD24) szempontjából veszélyeztetett betegek. A transzplantált betegek között a POD24 státusz szintén szignifikánsan rosszabb PFS-sel járt. A Ly/Mo arány és a SUVmax egyaránt könnyen hozzáférhető, költséghatékony biomarkerek, amelyek értékes prognosztikai információval szolgálnak FL-ben. Kombinált alkalmazásuk hozzájárulhat a kockázat-alapú kezelési döntések támogatásához, beleértve az ASCT időzítését is. A dolgozatban megfogalmazott új tudományos eredmények további validálása prospektív, multicentrikus vizsgálatok keretében indokolt. Emellett szükséges lehet a biomarkerek integrálása a molekuláris rizikómodellekbe is, amelyek még pontosabbá tehetik a betegek egyéni kockázatbecslését és a terápiás döntéshozatalt.

Follicular lymphoma (FL) is the most common indolent non-Hodgkin lymphoma, generally characterized by a favorable prognosis but a heterogeneous disease course. In a substantial proportion of patients, disease progression occurs within 24 months after first-line treatment (POD24), which is associated with significantly poorer long-term survival. This underlines the importance of identifying reliable, clinically applicable prognostic factors. The aim of this doctoral thesis was to determine, using data from two retrospectively analyzed patient cohorts – one consisting of first-line FL patients and another of patients who underwent ASCT – the biological, clinical, and imaging parameters that may support risk-adapted therapeutic decision-making. A key objective was to investigate the prognostic role of the lymphocyte-to-monocyte ratio (Ly/Mo) measured in peripheral blood, as well as SUVmax values obtained from PET/CT examinations. According to the results, the Ly/Mo ratio was an independent prognostic factor for progression-free survival (PFS) in the newly diagnosed FL cohort and in patients over 47 years of age who underwent ASCT. In the non-transplanted cohort, SUVmax values measured at staging, interim, and restaging PET/CT scans also had significant prognostic relevance for PFS. The combined evaluation of Ly/Mo ratio and SUVmax enabled the development of composite risk models that more accurately identified patients at risk for early progression (POD24). Among transplanted patients, POD24 status was likewise associated with significantly worse PFS. Both Ly/Mo ratio and SUVmax are easily accessible, cost-effective biomarkers that provide valuable prognostic information in FL. Their combined application may contribute to supporting risk-adapted treatment decisions, including the timing of ASCT. The novel scientific findings presented in this thesis warrant further validation in prospective, multicenter studies. In addition, the integration of these biomarkers into molecular risk models may further improve individualized risk assessment and therapeutic decision-making for patients.