Diplomatervem az egykori csepeli kenyérgyár épületének újrahasznosításával foglalkozik. A célom az volt, hogy egy olyan újrahasznosító gyárat hozzak létre, ahol a városi lomtalanításból származó hulladék – fa, fém, műanyag, textil stb. – új esélyt kap. Az épület fontos célja, hogy bemutassa: a szemét nem a végállomás, hanem egy munkaközi állapot – és egy új alkotási folyamat kiindulópontja lehet. A beérkező anyagokat először szétválogatják és rendszerezve raktárakba helyezik. Innen a kreatív alkotók – művészek, szobrászok, formatervezők, diákok – szabadon válogathatnak a nyersanyagok közül, majd feladatuk, hogy ezekből új mindennapi tárgyakat hozzanak létre. Lehet ez használati tárgy, dekoráció, vagy akár egy kompozíció, amelyet később a látogatók megtekinthetnek és megvásárolhatnak. A tervezés során törekedtem arra, hogy a meglévő épület karakterét, anyagait és történetét a lehető legnagyobb mértékben megőrizzem, ugyanakkor egy új, élő és működő közösségi-alkotói tér jöjjön létre, amely egyszerre szól a fenntarthatóságról, az újraértelmezésről és az emberi kreativitásról. A funkcionális terek között helyet kapott egy olyan rész is, ahol a hétköznapi emberek workshopokon keresztül ismerkedhetnek meg az újrahasznosítás folyamatával, saját tárgyakat alkothatnak, valamint lehetőség nyílik edukációs programokra is, előadásokkal és szemléletformáló eseményekkel.