A huszonhatodik év szonettciklusa fájdalmas búcsúzás, ahogy a költő mondja "lírai rekviem". Egy negyedszázadig tartó szerelemnek állított benne emléket. A 120 versből mindössze négy szonett született kedvese életében, a többit halála után, a huszonhatodik évben írta a költő. A költeményekből nem a szerelem boldogsága szól, hanem az elmúlás és a veszteség érzése.