A prosztata karcinóma (PCa) napjaink férfiakat egyik leginkább érintő egészségügyi problémája. A radikális prosztataeltávolítás esetén emelkedett a trombotikus szövődmények kialakulásának esélye. A legfrissebb nemzetközi eredmények szerint a trombin generáció mérése az egyik leghatékonyabb módszer a trombózisrizikó felmérésére. Jelen vizsgálat célja a fokozott trombózis készség felmérése volt, laboratóriumi módszerekkel, radikális prosztatektómián (RP) átesett betegeknél. A prospektív vizsgálatba 24 szövettanilag igazolt lokalizált prosztata adenokarcinómás beteg került beválogatásra (átlagos életkor 61 év, életkori megoszlás 50-70 év), akik radikális prosztatektómián estek át azonos operatőr által. Korábbi antikoaguláns kezelés, vagy a hemosztázist befolyásoló betegség kizáró okok voltak. Műtét előtt egy nappal, azt követően egy órával, hat nappal, egy és tíz hónappal vérvétel történt az alábbi vizsgálati célokkal: PI, TI, APTI, fibrinogén, D-dimer szint, antitrombin III aktivitás, vérkép, PSA szint és trombin generáció mértékének meghatározása. Statisztikai analízist GraphPad Prism 5.00 programmal végeztük. A laparoszkópos radikális prosztatektómiákat követően a hagyományos hemosztázis paraméterek mind a referencia tartományban maradtak. A fibrinogén szint a műtét utáni első héten mutatott emelkedést, a D-dimer értéke a műtét után közvetlenül, illetve egy hét múlva volt magas. A trombin generálódás mértékét a csúcs trombin koncentrációval, a görbe alatti területtel (area under the curve – AUC), a csúcs idővel és a sebesség indexszel jellemeztük. A reakcióhoz 5 pM szöveti faktort használtunk. A kontrollcsoporthoz képest a betegek kiindulási csúcs trombin értéke és az AUC mértéke emelkedett volt, melyek a műtétet követően tartósan magasak voltak, és csak a posztoperatív első hó végére normalizálódtak. A trombin generáció többi paramétere a műtét utáni első mintában volt szignifikánsan emelkedett. A jelen vizsgálat is megerősíti, hogy az alkalmazott profilaktikus módszerek ellenére a trombotikus események kialakulási kockázata reális veszélyt jelent. A felméréséhez a jelenleg ismert módszerek közül az egyik leghatékonyabb a trombin generációs módszer. A pontos állapotfelmérés és ez által a legmegfelelőbb egyéni antikoaguláns terápia bevezetése jelentős mértékben csökkenthetné a vénás tromboembóliás események illetve azok későbbi szövődményeinek (poszttrombotikus szindróma) kialakulását.